Menu

Úton vagyunk mindannyian

2015-04-10 10:32:50

 

Nemrégiben a Déryné Rendezvényházban mutatták be a Kovács Anikó verseit tartalmazó Úton vagyunk mindannyian című kötetet és Zsibrita László megzenésített verseket bemutató CD-jét. A művészpáros munkájáról a családias találkozó alkalmával Pócz István és szerzőtársa fogalmazta meg gondolatait, melyet az alábbiakban közlünk.


„Ezer módon ostromol minket a nagyvilág, ezer dolog ér el minket, melyeket jó lenne kikerülni vagy épp nem. Ezernyi boldog és fájdalmas pillanatban van részünk, ahogy szépen poroszkálunk előre célunk felé… vagy épp rohanunk… „


Így vagyunk ezzel mindannyian. Ami megkülönböztet minket, többek között például az, hogy ezek a dolgok miként hatnak ránk, milyen finoman szűri meg a mindennapokat lelkünk rostája, és miként rakódnak le bennünk azok a dolgok, melyeket elraktározunk.  Vannak olyan emberek, akik szerencsés csillagzatuk folytán nemcsak gazdagodnak és épülnek az őket ért jó és rossz pillanatok által, de olykor túl is csordul mindaz, ami szívükben, lelkükben, agyukban felgyülemlik. És azt a világ lába elé öntik. Dalban, szóban, képekben, kövek, hangok, színek segítségével. 


Sokan vannak ilyenek. Sokkal többen, mint amennyiről tudunk, tudhatunk… Mert a világ nagyon sokszor nem foglakozik ilyesmivel, észre sem veszi, vagy pillanatok alatt elfeledi ezeket az embereket. Persze nyilván vannak, akiket méltán.


A legszörnyűbb azonban, hogy sokszor tudomást sem szerzünk apró, elénk szórt gyöngyökről. Kavics, mondjuk és átlépjük. Nem is figyelünk oda, más dolgunk van, poroszkálunk előre a célunk felé vagy épp rohanunk. Tesszük, amit kell…  Az apró csodák meg a semmibe hullnak.  

 

Öröm a számomra, hogy mindazoknak, akik itt vannak, poroszkálás vagy épp rohanás közben sikerült a kavicsok között felfedezni maguknak Kovács Anikó verseit. Azaz magát Kovács Anikót. Mert, ahogy ez már az író embereknél lenni szokott, a leírt sorok végül is önnön maguk morzsái, egy-egy darab a lelkükből, szívükből.


„Érzelmeket közlök és mindig teljes őszinteséggel” – mondja Anikó és aki belelapozott, vagy belelapoz majd az „Úton vagyunk mindannyian” című kötetbe, egyhamar megérti, milyen úton is jár Anikó. És az, hogy ez az út ismerős nekünk, bizony nem a véletlen műve, hiszen ezek a dolgok velünk is megtörténtek. Csak – és Isten mi másért teremtette a költőket, ha nem ezért – valaki most ezt megint kimondja, elmondja helyettünk. Szavakat fűz egymás mellé és mire összeállnak, nézd csak, pont ezt érezzük mi is… rímek követnek rímeket és láss csodát, velünk is megtörtént már pont az, amiről beszél… És ha így érezzük, Kovács Anikó máris elérte azt, amit akart: adott egy darabot magából - nekünk. És mi örülünk ennek.


Mint ahogy annak is, hogy a versek némelyike dalszöveggé vált. Érdekes belegondolni, hogy emberek jönnek-mennek, találkoznak egymással rövidebb-hosszabb időre, vagy elmennek egymás mellett némán és végleg… Ki tudja, hogy mi okból és hogyan talál egymásra két ember, és hogy lesz belőlük egy pár, egy szerzőpáros… ez valahol nyilván meg van írva.


Mindenesetre az, aki úgy intézte, hogy Kovács Anikó és Zsibrita László találkozzanak, ügyesen keverte a sors lapjait. Mert jó dolgok születtek ebből a találkozásból. Új értelmet nyertek, s talán újabb emberekhez juthatnak el így a sorok.


Úton vagyunk mindannyian…- mondja a hasonló címet viselő kötet verseiből született lemez címadó dala…  És ez valóban így van, még ha nem is sejtjük sokszor, hogy merre kellene mennünk vagy hány kereszteződésnél kellett volna másképp döntenünk… Persze, ha belegondolunk, végül is teljesen mindegy, hogy széles sztrádákon vagy a kertek alján jár az ember, a lényeg, hogy az irány jó legyen.


Egy biztos: ez az út, amelyen Kovács Anikó és Zsibrita László járnak, s melyre minket is hívnak, jó irányba visz. Tartsunk hát velük!”


TutiHír

Info for bonus Review William Hill here.

Oldalaink minél magasabb színvonalú működésének biztosítása és a felhasználói élmény növelése érdekében az oldalainkon sütiket („cookie”) használunk.
További információ Tovább Elutasít