2015-06-03 15:43:33

 

Múlt csütörtökön, a Múzeumi Esték sorozatban egy ifjú történész volt az előadó. Cseh Dániel ez év tavaszán kapta meg történelem-magyar szakos diplomáját Debrecenben. A közélet iránti érdeklődése pedig nem új keletű. A helyi történelem régóta nagyon is érdekli. Jászberény történelme pedig a politika iránt érdeklődők számára is szolgál érdekességekkel.


Az előadás címe: Jászberény politikai élete a dualizmus időszakában volt, így Sipos Orbán és a baloldali értékválasztás is szóba került. Sipos Orbánnak tekintélye, kultusza volt a maga korában, s nemcsak Jászberényben. Az iparosság, az értelmiség helyi tagjai, a nagyobb birtokosok – akik szavazati joggal rendelkeztek – mindig is támogatták őt, mert tevékenysége progresszív volt. A várost, a kistérséget a fejlődés irányába vitte. Elég csak a vasútra, bank és múzeum, újság alapításra gondolni, ami a korszellem jelenlétét mutatta meg a városban. Így nem volt nehéz háromszor is országgyűlési képviselői mandátumot nyernie.


Jászberény az 1867 utáni parlamentáris demokrácia kialakulása után a balközép irányzatot támogatta Sipos Orbán személyében. Később – az 1876-os közigazgatási reform változása és a redemptus előjogok elvesztése idején – nem indult képviselői mandátumért, és Jászberény vezető rétege sem tudta, hova is álljon. A kialakult helyi "politikai mocsárba" nem akart bekapcsolódni. A város vezetése aztán 1881-ben Apponyit választotta, aki 1905-ig egyfolytában az ellenzék padsoraiban ült. Csak 1905 és 1910 között – a szabadelvű pártba belépve – volt a kormány tagja. Érdemben nem tudott semmit elérni a kiváltságait elvesztett jászok érdekében később sem.


Cseh Dániel részletesen elemezte a korabeli választási rendszert, a helyi küzdelmek lefolyását, melyek – olykor nyilvánvaló csalással – Apponyi győzelmét hozták. Nem szívderítő, de tény, hogy Apponyi sosem fizetett a kampányolásért semmit, mégis megválasztották. Nem egy alkalommal a helyi erők – a szabadelvűek és a nagybirtokos elit – egymás elleni küzdelmében volt a nevető harmadik, tárta fel a tényeket az előadó. Igen árnyalt kép rajzolódott ki a helyi politikai elit, a polgármesterek szerepéről, de a korlátozott – cenzusos, azaz vagyonhoz kötött – választói jog hatásairól is.


Az előadás kiemelte, hogy az 1896-os választáson a független baloldaliak összefogása a szabadelvűekkel nem hozott eredményt. Ebben az is szerepet játszhatott, hogy a jobboldal, az Apponyi hívők tábora választási csalást is követett el, aminek eredményeként az országos lapokban is „hírnevet szerzett” a város. Szóba került, a mi lett volna, ha kérdése is. A tény azonban az, hogy Apponyit 1910 után is mindig megválasztották, s Jászberény fejlődésében, vezető szerepének visszaszerzésében nem jelentett sokat az ő mandátuma a későbbiekben sem.


KE