2016-08-17 09:41:52

 

A Szikra Galériában újabb festmény részletes bemutatása következett augusztus 9-én. A kávéházi asztalok mellett újra sokan összegyűltünk, hogy egy szinte ismeretlen jászberényi festőművész alkotásával és munkásságával ismerkedjünk meg. Szikra István galéria-tulajdonos egy kellemes nyári hangulatot idéző festményt, Olgyay Ferenc alkotását – Búzamező pipacsokkal címűt - vett elő gyűjteményéből.


A szakmai ismertetőt Gattyán Adrienn Zóra, a Hamza Múzeum művészettörténésze tartotta.  Alapos összefoglalójából kiderült, hogy Olgyay Ferenc Jászberényben 1872-ben, augusztus 22-én született – így születésnapjáról is megemlékezhettünk egyben – és Budapesten halt meg 1939-ben. Városunkhoz kötődő emléke nem sok lehetett, régóta egyetlen rokona sem él már itt. Talán a természet, az alföldi táj szeretete adott egy életre szóló ihletet számára. Munkássága során tanult Münchenben, ő is dolgozott a Feszty-körképen. Tanított is, hosszú időn át dolgozott a kecskeméti művésztelepen, és oroszlánrésze volt a Szolnoki Művésztelep 1902-es létrehozásában.
 

 

A művészettörténeti elemzés szerint a konzervatív-naturalista irányzathoz tartozott, képeit a realista ábrázolásmód jellemzi. A magyar expresszionizmus kiemelkedő alakjaként tartják számon. Gyakran örökített meg állatokat képein, talán a teheneket ábrázolta a legkifejezőbben. Realisztikus ábrázolásmód jellemezte szinte egész munkásságát.


A Hónap Műtárgya sorozatban bemutatott alkotáson egy búzamezőt, a közeli réten virágzó pipacsokat, erdőrészletet láthattunk. Bár inkább a szomorkás hangulat volt munkásságára főként jellemző, a bemutatott festmény pozitív kisugárzású, vidám színekkel teli.


Olgyay életéről Metykó Béla helytörténeti kutató is beszélt. Ő a régi, XIX. század végi, XX. század eleji újságokat lapozgatta fel, s megtudta, hogy a festőnek semmi vagyona nem volt halálakor. Az özvegye segítségért folyamadott a kultuszminiszterhez, hogy megélhessen. A művészről többször is volt híradás. Így tudhatjuk, hogy a Lánchídról is készített képet, mely a Párizsi Világkiállításon is szerepelt. Egy alkalommal pedig állami kitüntetést, érmet is kapott.

 

 
Szikra István a galéria létrehozásában számára nagy segítséget adó B. Jánosi Gyöngyi művész-tanárt kérte, hogy a festmények restaurálásáról beszéljen, hiszen a fellelt, megtalált művek olykor nagyon rossz állapotban – beszürkülve, koszosan, sérülten – kerültek elő, vásárolta meg őket. Gyöngyike fáradhatatlan és nagy szakmai hozzáértéssel végzett munkája révén vált lehetővé, hogy a nézők számára is élménnyel szolgáljanak a műalkotások. Ő elmondta, milyen sokféle praktika létezik ahhoz, hogy a szennyeződéseket eltávolítsa, a hibákat, sérüléseket pedig eltüntesse. Ez a munka sok időt és türelmet kíván, de megéri, hiszen a néző számára így élmény lehet pl. a gyönyörű Olgyay festmény is.


KE