Mackónadrág és kurblis korcsolya
2016-10-14 08:54:19
A Szikra Galériában a gyűjtemény egy újabb darabját láthatja a közönség október hónapban. Szikra István Sáros András egy olyan képét választotta, melyen korcsolyázó gyerekeket láthatunk a jól ismert Sáros-féle kékes szürkületben. A festményt nemrég Varga József felújította, így szinte eredeti valójában vehetjük szemügyre.
A Hónap Műtárgya sorozat e havi eseményén nagy volt az érdeklődés. A műkedvelő és műértő közönségen kívül sok berényi rajztanár ott volt a galériában, és a Sáros család tagjai: Katalin, László, az Ybl-díjas építész és Miklós, a Munkácsy–díjas grafikus, a három testvér is.
Szikra István koreográfiája szerint most is zene fogadta az érkezőket. A kiválasztott képről Sáros László – Jászberény egykori főépítésze – beszélt. Nem volt nehéz dolga, hiszen a téli korcsolyázásról – a Fehértói temető közelében a vájkos gödrök egyikén – volt emléke bőven. Így aztán arról, hogy az 1950-es évek cseppet sem vidám korszakában milyen mackónadrág jutott a Sáros fiúknak, milyen bakancs (Durabel) járt mellé, s a korcsolyát hogyan szerelték fel, rögzítették a cipőre, részletesen tudott mesélni. Az is ismerős volt a közönség számára, hogy mi történt akkor, ha a jég beszakadt a korcsolyázók alatt, s ki hogyan jutott haza az esemény után.
Az emlékidézés szinte véget nem érő volt, mert a korcsolyás korszakról és Sáros tanár úrról sokaknak jutott eszébe egy-egy történet. A gimnázium udvarán is volt jég, felöntötték az udvart, s ott korcsolyázhattak a diákok. Erről is számos érdekességre derült fényt. Az 1950-es évek szomorú korszaka volt hazánknak, de aki akkor volt gyerek másként élte meg.
Szántai Katalin tanárnő a bemutatóra hozott magával két akvarellt, amit Sáros tanár úr készített, s ő büszkén őrzi azokat. Így Sáros Bandi bácsi művészetének rejtelmeiről, a sajátos kékes-szürke hangulatról is szó esett a mackónadrág és kurblis korcsolya mellett. A jelenlévő rajztanárok mindegyike elmondta, sokat köszönhet máig Sáros tanár úrnak.
Jászberény számára Sáros András művészete mellett műemlékvédelmi és helytörténeti munkássága is kiemelkedő. Szerencsére erről is sokat tudhatunk, mert a Keresztény Értelmiségiek Szövetségének helyi csoportja három könyvet is kiadott Sáros András hagyatékából, így a főtemplom, a ferences templom és a város műemlékeinek történetét is ismerhetjük széles körben. Sáros András tanári hivatása is maradandó és sosem feledhető, de a műemlékek védelmében elért eredményei is jelentősek. Arról nem is beszélve, hogy a főtemplom 1956-ban leégett tornyának helyreáállítása során 1968-ban is múlhatatlan segítséget adott. Sőt, e munka fázisait is lerajzolta.
Az emlékidézést Metykó Béla zárta, aki kigyűjtötte az összes létező és felkutatható sajtóhírt, ami Sáros Bandi bácsi munkásságáról valaha megjelent. Ez sem volt kevés!
Kiss Erika