Menu

1956 emlékezete Jászberényben – konferencia – emléktábla-avatás

 

2016-10-17 09:47:36

 

Közeleg az 1956-os forradalom és szabadságharc hatvanadik évfordulója. A világrengető történelmi esemény jegyében a Nagy Imre Társaság Jászberényi Szervezete és a Jász Múzeum közösen konferenciát tartott. A vendégek a városháza dísztermében hallgatták meg az előadásokat.


Szabó Tamás polgármester köszöntőjében arról beszélt, hogy ’56 eseményei a rendszerváltás időszakában példaként is szolgáltak. Nagy Imre 1956 szimbólumává vált, emberi és politikusi nagyságát senki sem vitatja. Jászberény számára az 1956-os események fájdalmas múltat jelentenek. A hősök előtt fejet hajtunk, tetteik, áldozatuk egyben a hazához és az emberséghez fűződő viszony mércéje is számunkra - mondta.  Bolla János emeritus jászkapitány azt említette meg, hogy ’56 emlékeinek gyűjtése, feltárása kötelességünk is.


altA múzeum igazgatója, Hortiné dr. Bathó Edit volt a konferencia levezetője, háziasszonya.  Ő elsőként Balahó Zoltánt szólította. A Nagy Imre Társaság elnöke sorra vette, hogy mikor és hol volt már emlékkiállítás ’56-ról, illetve Nagy Imre életútját is részletesen ismertette. A magyar történelem emblematikus alakja valójában 50 éves kora után vált ismert politikussá. 1945 után ő volt a földosztó agrárminiszter, ami igen jelentős időszaka volt hazánknak. 1953-ban miniszterelnök, majd 1956-ban a forradalomban a változás mellé állt, s vezette az országot néhány napig.  Az előadásból megismerhettük azt, hogy milyen ember volt, hogy mit tanult, mikor hol élt, milyen barátai, kapcsolatai voltak magyar és más kommunista vezetőkkel.


Nagy Imre egykori lakása ma emlékmúzeum, ahol számos emléktárgya, képek, archív anyagok is megtalálhatók, s ezeket is láthattuk a kivetítőn az előadás során. Balahó Zoltán a személyiség bemutatására törekedett. Szólt arról, hogy a kommunizmus eszméjével a Szovjetunióban, az I. világháború utáni hadifogságban ismerkedett meg, majd Moszkvában élt 15 évig, s elkötelezett kommunistaként dolgozott. A mezőgazdasággal foglalkozott részletesen, 1945 után így lett agrárminiszter, s történt a földosztás. 1945 és 1956 között országgyűlési képviselő volt, ’53-tól 1955 tavaszáig miniszterelnök. Ekkor leváltották, és a pártból is kizárták, mert a hazai pártvezetés nem tartotta jó iránynak törekvéseit. A nép azonban igen. Őt akarták vissza 1956-ban. Nagy Imre vállalta a feladatot, és szeretett hazájában a rendszer hamarosan kivégezte. Sok régi képpel illusztrálta az előadást az elnök. Az utolsó, egy színes kép fenn maradt a kivetítőn, így a 60 éves Nagy Imre derűs portréja tekintett ránk a konferencia során.

 

alt




A folytatásban Tóth Pál Péter jászárokszállási születésű szociológus (fotónkon) egyik földijéről, Nagy Imre fontos munkatársáról, Donáth Ferencről, életútjáról, a kommunista eszmékhez fűződő kapcsolatáról tartott előadást. Azt fejtegette, hogy miként lehet az embereket manipulálni. Konkrétan azt a helyzetet, amikor már nyilvánvaló, hogy rossz irányba halad az ország, az emberek kárára van a politikai döntéshozatal, mit is lehet tenni. Szólt a mindent tudó pártvezetés és a párthűség viszonyáról, azokról a mozgató rugókról, melyek végül ’56 tragédiájához vezettek.


Besenyi Vendel helytörténeti kutató 1956 jászberényi eseményeit ismertette a tőle ismert alapossággal a kezdetektől a november 4-i tragédiáig, valamint a következményekig. Szolnok megyében itt voltak a legvéresebb események, a forradalmárok és a beérkező szovjet erők közötti összetűzés, tragédiák sora egészen a nagytemplom tornyának elpusztulásáig. 

 

alt




Az 1945-ben állított szovjet emlékmű 1956. október 27-i ledöntése volt az első nagy esemény. A forradalomhoz csatlakozók új vezetést alakítottak ki, nemzetőrséget a rendőrség helyett, s a tanácsi vezetést is átvették. Az Aprítógépgyárban, a Fémnyomóban és a kisebb cégeknél is forradalmi vezetés alakult. A jászberényi forradalmárok az egykori huszárlaktanyában elhelyezett szovjet alakulattal korrekt kapcsolatot alakítottak ki már korábban, s ezt most is megerősítették. Egymást tiszteletben tartották, s nem ellenségként tekintettek egymásra. Mindez november 4-én délutánig tartott, amikor a hazánkba újonnan, a Szovjetunióból küldött katonai egységek érkeztek.


November 4-én délután nagy lövöldözés történt a főtéren hat magyar és két szovjet áldozattal, s közel 60 sebesüléssel. A beérkező egység tankjai a nagytemplom tornyát is lelőtték. 1968-ig csonkán emlékeztette az itt élőket 1956 novemberének tragédiájára.


Az utolsó előadást dr. Gedai István, a Magyar Nemzeti Múzeum nyugalmazott főigazgatója tartotta. Ő 1956 októberében, egyetemistaként három társával vett részt a forradalmi eseményekben. Ezért előbb 5 évet kapott, majd másodfokon másfél évet, és azt le is töltötte. Börtönélményeit, a bírósági eljárást is említette, de azt is, hogy ki miként igyekezett segíteni neki. A tanúk letagadták, hogy ismerik, a lakosok, sőt, még a jászberényi börtön őrei is segítették az ítéletre várókat, ahogy lehetett. Az biztos, hogy a jászberényi emberek velük voltak, együttérzésüket érezni lehetett a forradalom után is. 


A színvonalas, érdekes, és az 1956-os forradalom eszméihez méltó előadások után a konferencia résztvevői átsétáltak a Lehel Vezér Gimnázium, a Zagyva felőli oldalához. Itt az iskola egykori jeles diákja, Donáth Ferenc agrárközgazdász tiszteletére emléktáblát avattak. Erre az eseményre eljött egyik fia, Donáth László és családja is. Az evangélikus lelkész – aki gyermekként átélte Nagy Imrével és társaival együtt a sznagovi fogságot – meghatódva mondott köszönetet a szervezőknek, az iskolának ezért a gesztusért. A táblához az emlékezés virágai, koszorúi is odakerültek.


Kiss Erika

Info for bonus Review William Hill here.

Oldalaink minél magasabb színvonalú működésének biztosítása és a felhasználói élmény növelése érdekében az oldalainkon sütiket („cookie”) használunk.
További információ Tovább Elutasít