2016-11-29 12:42:20

 

Előhívtam egy péntek esti képet a River bisztróból: a Jack Cannon Blues Band gitárosának pólóján a Music is my religion (A zene a vallásom) felirat keretezte a nagy reformátor, Jimi Hendrix fejét. Egy népszerű és hitvalló hazai „popművész” – egynevű, és nem állhatom, amit zenél és beszél – azt mondta, bárki is játssza a bluest, nagyon nehéz úgy játszania, hogy neki, ott, Budapest mittudoménhányadik kerületében, ne legyen borzasztóan unalmas. Pedig a blues kiszámíthatóságában is felhúz bármilyen pincéből, de le is megy veled a járdaszint alá. Underground műfaj lett belőle, levitt a Riverhez, a tíz éves J. C. B. B. első jászberényi koncertjének helyszínére is.


A négytagú bluesbanda – Bíró Ádám gitáros, Gyergyádesz Péter basszusgitáros, Zoltai György Zozó énekes/szájharmonikás, Lakatos Attila dobos – előbb szerzett hírnevet magának Csehországban és Lengyelországban, mint itthon. Prófétának nehéz lenni, blueszal különösen.

 

A Jack Cannon híven felmondta Hendrix hittételeit, a szél Mary és a többiek nevét kiáltotta; „bujdosó” dalokat csaltak elő a rejtekhelyükről (Spencer Davis Group: Keep on running, Steve Miller Band: The Joker, George Benson: On Broadway), és megfutották a tiszteletköreiket a fekete blueszenészek alapművei körül.


Az On Broadway feltámasztása igazi meglepetés volt. Körbeimádkozták és életre keltették. Csak biztatni tudok mindenkit, keresse meg a szám AC/DC-s verzióját, amelyben a verítékben kacsázó, félmeztelen Angus Young ezzel jazz-funk gitártémával hergeli a közönséget…


A Jack Cannon B. B. csőre töltött két saját szerzeményt is. Ha nem mondják, nem tűnik fel. Ettől a két fától még jól láttuk az erdőt, azt a sűrű, sötét bluesrengeteget.


Csak Isten tud fát teremteni, valószínűleg azért, mert olyan nehéz kitalálni, hogyan erősítsük fel a kérget.


Kun Tibor