2017-06-28 09:42:00

 

A Múzeumok Éjszakája országos programhoz évekkel ezelőtt csatlakozott a Jász Múzeum és a Szikra Galéria is. Jászberényben most június 17-én volt ez az esemény. Délelőtt a Rákóczi úton nagy érdeklődés miatt szinte megtelt a kétszintes épület, s az udvaron is sokan voltunk. A kiállítások, az ifjú tehetségek bemutatkozása és a díjazása mellett egy különleges esemény az udvaron zajlott. A kertben a galéria egy újabb szerzeménye, egy szobor kapott helyet, aminek szintén van saját története.


Rudnay Gyula (1878-1957) festőművész, grafikus, iparművész kapcsolata a várossal közismert. Lánya ide került, amikor Halasy Miklós református lelkész felesége lett. Így gyakran töltötte itt idejét a családdal, az unokával, majd a dédunokával is. A jászberényi művészeti életre is nagy hatással volt, hiszen több barátra lelt közöttük, s a festészet rejtelmeiről is gyakran beszélgetett velük. Azonban egy igazi alkotóhely, amit a család is nagyon szeretett a Dunántúlon, egy kis faluban, Bábonyban volt. Oda még 1919-ben költözött Rudnay. Ez a lakóhely azonban az eltelt évtizedek alatt már nagyon tönkrement, a mai tulajdonosok eladása mellett döntöttek.

 

 

A művész dédunokája, Halasy Zsuzsa tanárnő elmondta, hogy Bábonyban, az udvarban ott állt egy szobor, melyet dr. Halasy Miklós, azaz a művész unokája készítetett nagyapja emlékére még 1986-ban. Az ingatlan eladásakor azonban a szobrot nem akarták ott hagyni. Megfelelő és méltó helyet kerestek számára. Aztán nemrég sikerült megegyezni a Szikra Galéria tulajdonosával az adásvételről, s így kerülhetett a jászberényi kertbe Rudnay szobra. Ettől jobb megoldás pedig nem is létezhet, vallják a berényi művészetkedvelők és pártolók.


A szoboravatón Szabó Tamás polgármester is a lehető legjobb megoldásnak nevezte a szobor „költözését”, amivel a város is gazdagodott. Szikra István felkérésére Velkeiné Pócz Ilona művésztanár beszélt a mű alkotójáról, Andrássy-Kurta János szobrászművészről (1911-2008) is, kinek szerte az országban több mint ötven alkotása van. Művészetének pedig a népies látásmód, a népi hagyományok mély ismerete és továbbadása a legfőbb jellemzője.


A szobor igazán egyszerű és hétköznapinak is mondható. Rudnay Gyula üldögél egy széken, derűs arccal. Bal kezében festőpalettáját tartja, s minden bizonnyal dolgozik, fest, alkot.  Az idő azonban egy kis csorbát tett a műalkotáson. A festő jobb kezében valamikor az ecsetje is ott volt. No, hát ez nincs meg, az idő „elemésztette” valamikor! Ám így is nagyszerű a szobor.


Szombaton a művészetek igazi ünnepe volt a Szikra Galéria minden részében, hiszen a zeneiskolások is zenéltek. Az ifjú tehetségek muzsikáját ez alkalommal már Rudnay is „hallhatta”.


Kiss Erika