Eredetileg az európai labdarúgó átigazolási marháskodásról szerettem volna írni, de az élet átalakította az elképzelésemet. Nem régen fejeződött be a Magyarország-Szerbia világbajnoki vízilabdamérkőzés, amelynek nem kisebb volt a tétje, mint a sanghaji torna döntője. Minden csillogó volt, hiszen a versenybeli sűrű menetelésben orrba-szájba vertük az eddigi aktuális ellenséget. Na jó, az amcsikat hagytuk kicsit játszadozni, de különben ők is kipipálva kerültek a hátunk mögé. 

Munkámból kifolyólag abban a szerencsés helyzetben voltam a hét közepén, hogy testközelből figyelhettem a Forma1-es autóversenyzőkből álló labdarúgó csapat és a nagyon jól ismert közéleti személyiségekből alakult együttes békebeli, barátságos, jótékonysági meccsét. Be kell vallanom a Forma 1-esek közöl igazán nem ismertem senkit. Esetleg egy párat. Ezen egyébként nincs is mit csodálkozni, hiszen néhány ezer tévénézőhöz hasonlóan én is, a végtelenül egyszerű recept szerint sasolom a cirkuszt. 

Anders Behring Breivik sok mindent összekuszált, felülírt, felrúgott: véres történelmet írt. Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki a norvégiai eseményeket követően képtelen összerakni a részleteket, az észak-európai, skandináv térséggel kapcsolatos előzetes tudásom teljesen másfelé terelt: olybá tűnik, a béke európai szigetén történtek emberellenes cselekmények.