Kiváltságok, önállóság, a megyerendszer kényszere
- Írta: Kiss Erika
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
Búcsú a Jászkun Kerülettől címmel tartott előadást Papp Izabella levéltáros a Jász Múzeumban a napokban. A Gyere velünk a múzeumba – a jász hagyományok nyomában című sorozat folytatása érdekes témát tárt a hallgatóság elé. A szabad jászok és kunok önállósága, sajátos jogállása 140 évvel ezelőtt, az új megyerendszer felállásával, Jász-Nagykun-Szolnok megye létrehozásával ért véget.
A kiváló levéltáros bemutatta, milyen is volt egykoron a kiváltságos jászok és kunok területi, jogi és önkormányzási helyzete az 1745-ös redemptio, az önmegváltás után. Az 1745-ben elért – visszaváltott – kiváltságok sehogy sem illeszkedtek egy polgári közigazgatási rendszerhez. Különösen az 1867-es kiegyezést követően tűntek fel azok a sarkalatos helyzetek, melyek nem voltak tovább fenntarthatók. A közigazgatásban számos akadály merült fel, ami azért is történt, mert a „hármas kerület” tulajdonképpen három különálló földrajzi egység volt, nem voltak egymással határosak, közöttük más vidékek is elterültek.
A széttagolt területek „egységbe forrasztása” sokáig húzódott. Sipos Orbán Jászkun Kerületi alkapitány sokat dolgozott azért, hogy a legkedvezőbb megoldást tudják elérni. Papp Izabella térkép-vázlatokon is megmutatta, milyen variációk merültek fel. Volt önálló Jászmegye terv, volt Kiskun és Csongrád megye variáció, de önálló Kun megye terve is. Végül 1876-ban Jász-Nagy-Szolnok megye „született meg” Szolnok székhellyel. A Kiskunság pedig két megyéhez került: egy része Pest, a déli része pedig Bács-Kiskun megyéhez.
A jászok nagy sérelemként élték meg a döntést, hiszen akkor, 1876-ban Jászberény közigazgatási központ volt történelmi megyeházzal, iratokkal, és népességben is jóval nagyobb volt Szolnoknál. Ám a vasúti közlekedés és a hajózásban is jelentős szerepe miatt Szolnok nyert, s indult hatalmas fejlődésnek.
A kivetítőn láthattuk a címerterveket, az elöljárókat, akik új feladatokat kaptak, a megyeháza megépítését. Szóba került Jászberény és Szolnok közötti „harc” is, ami még a tanácsi időkben is tapasztalható volt. A fejlesztésekről, a forrásokról Szolnokon döntöttek egészen a rendszerváltásig. Az előadás végén felidézte az előadó a jász hagyományok őrzését, annak mai megnyilvánulásait, melyke a jászok öntudatának máig fontos elemei.
Fotó: Bugyi Gábor
