A dombvidék tánczenéje
- Írta: Kun Tibor
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
Táncolók nélkül… A Redbreast Wilson and The Juke Joint Revival az a zenekar, amelyik a dombra ment fel, és a hegyről jött le. A zenét, amit játszanak, egyébként bluesnak hívják. Három éve alakultak Budapesten, harmadszor zenéltek Jászberényben, messze most a legkisebb érdeklődés mellett, pedig. Pedig az első lemezüket, a Swampside Crawl-t (Kúszás-mászás a lápvidéken, körülbelül) mutatták be, ellenvetést nem tűrően. Végtelenül egyszerűre vett, nyers, földszagú bluest játszottak a mozi klubszínpadán, február második napján. Olyan zenét, amiben nincs mellébeszélés.
A dalszerző-frontember, Sam Redbreast Wilson - kíváncsi lennék, hogy a vörösbegyre vagy egy ír whiskyre gondolt a művésznévválasztásnál - énekelt és gitározott, Nagy Marek basszusgitározott, Danny Bain pedig dobolt. Észak-Mississippi tánczenéjét tolták, hozzátéve a magukét. Mississippi állam északi részén, a dombvidék kultúrházaiban (a juke jointokban) efféle muzsikára ropják a népek péntek és szombat esténként. A vérlázító szórakoztatás az ottani népművelőknek, vagyis a környékbeli blueszenészeknek köszönhető. Ez a fajta zene még az Egyesült Államokban sem ismert széles körben, így különösen tiszteletreméltó, hogy egy budapesti bluestrió ezzel próbál egy szabad standot találni magának a magyar könnyűzene túlzsúfolt piacán. ( A Mississippi-dombvidék tánczenéje a Rolling Stonest sem hagyta nyugodni, hallgassátok csak meg az 1972-es Shake Your Hips-t!)
A berényi koncerten senki sem rázta a csípőjét, Redbreast Wilsonnak jutott ideje mesélni a leginkább kedvelt észak-mississippi zenészéről, L. R. Burnside-ról. A fekete muzsikus ifjabb éveiben, kockajáték közben megölt egy embert, el is ítélték gyilkosságért, de a főnöke hat hónap után kihozta a börtönből, mert szüksége volt egy jó traktorosra. Ekkor jöttem rá, hogy - hiszen! - van egy L. R. Burnside-cédém élete alkonyáról (Wish I Was In Heaven Sitting Down), amikor már a kereskedelmi siker sem kerülte el. Nem tudtam, hogy hipnotikus zenéje Észak-Mississippiből származik, nem tudtam, hogy így fájhat.
Redbreast Wilson másik kedvence és igen jó barátja Ian Siegal, „a leglebilincselőbb kortárs brit blueselőadó”, feldolgozták az egyik a dalát, de a saját zenéjüktől is összeverődtek a tenyerek a nézőtéren. Az összes, az a végig kitartó, tizenkét tenyér.
Fotó: jasznaplo.hu/Bíró János
