Ha vár nem is, laktanya mindenképpen állt harmincöt éve Szegeden, a Szabadkai úton, a napfény városának árnyékos peremén. A Zalka Máté laktanya porlott ott, ahol kedv s öröm nemigen, káromkodások, értelmetlen parancsok és haszontalan napok annál inkább röpkedtek. A Szabadkai út az onnan nézve kimondottan izgalmasnak tűnő Jugoszlávia felé vezetett. A jugók lehettek volna azok, akik a szocialista blokkból elsőként lépnek a nyugati demokráciák által kijelölt útra, ehelyett úgy döntöttek, hogy lelövik egymást. Az út túloldaláról a szalámigyár, a jégcsarnok és a négyes villamos, szegediül a tuja, végállomása szemezett a még náluk is lehangolóbb külsejű kaszárnyával. Isten áldja meg, aki a kétezres évek elején lakóparkot épített a helyére. A villamoson bizonytalan lányok méregették a felszálló, kimenőre induló honvédeket. Katona, nála van a kotona.