ONCSA-telepek: Családtámogatás a XX. század elején
- Írta: Kiss Erika
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
A mai, fiatalabb korosztályhoz tartozók még nem is igen hallottak az ONCSA házakról. Egy különleges rövidítés a betűszó, mely az 1930-40-es évek Magyarországán a szociálpolitika fontos része volt. Erről tartott előadást dr. Suba Györgyné helytörténeti kutató a Jász Múzeumban.
Alaposan áttekintette a Horti-korszak szociálpolitikai rendszerét, hiszen ennek része volt, hogy vidéken, falvakban, kis településeken a lakhatási körülményeken segítsen az állam, az aktuális kormányzat. A Jászságban is jelentős volt ez, hisz sok településen épültek ONCSA házak. Ám ez egy felépített szociális koncepció befejező része volt. A legfontosabb kormányzati cél az volt, hogy egészséges gyermekek szülessenek, nőjenek fel Magyarországon, a kis megcsonkított hazában.
Dr. Suba Györgyné sorra vette a legfontosabb szociálpolitikai intézkedéseket, melyek megvalósításában az egyházaknak is volt szerepük. Több céllal országos szervezetek jöttek létre – egyházi és állami is – mely a családokat, a gyermekeket segítette. Ugyanis a legfőbb cél az volt, hogy sok gyermek szülessen, és egészségesen nőjenek fel. A Stefánia Szövetség, a Zöldkereszt, az egészségházak rendszere jött létre.
A kormányzat átfogó intézkedései kiterjedtek arra is, hogy vidéken munkalehetőség legyen. Sok ínségmunkás tengette így az életét, amikor ősszel a mezőgazdasági munkák után utak karbantartásán, utcák kövezésén, árkok tisztításán dolgoztak. S bizony harcoltak az ilyen munkákért!
Az előadó sorra vette azokat a magyarországi törvényeket, melyek azt szolgálták, hogy a vidéken élőknek legyen kereseti lehetőségük. 1927-ben a koldulást betiltották Magyarországon. Ám ezzel egyidőben, főként az egyházak segítségével házi gondozást vezettek be, hogy ne maradjon senki ellátatlanul. 1930-tól ínségmunkát szerveztek és a lakhatási lehetőségeken is igyekezett a kormányzat változtatni.
Az 1940-ben hozott újabb törvény olyan szociális intézkedéseket írt le, melynek révén lakásépítési akció is indult. Létrejött az ONCSA – az Országos, Népjóléti és Családvédelmi Alap, mely számos, a szociális gondoskodást célzó intézkedést foglalt magában. Ennek keretében kislakás-építési akció kezdődött el szerte az országban. Nem segélyt adtak a családoknak, hanem kölcsönt, amivel saját, egészséges otthont lehetett teremteni. A kormányzat 1 milliárd pengőt szánt erre a területre.
A Jászságban is sok ONCSA-ház létesült e program révén. Apátin 24, Árokszálláson 20, Kiséren 10, Ladányban is 10, Jászberényben 24 és külön Porteleken 13 ház épült fel. A kölcsönt kamatmentesen biztosította az állam. Típusterveket is készítettek, így sok hasonló ház létesült szerte az országban. A legtöbb házban volt 1 szoba, konyha, kamra, pitvar és a padlás is fontos része volt az épületnek. Volt ahol a pitvart is beépítették.
Jászberényben az Áldás és Sírkert utcában épültek ilyen házak, 1942-ben adták át őket. Szerencsére sok közülük megmaradt máig, így még most is lehetett fotózni közülük sokat. A kormányzat akkori célja az volt, hogy sok gyerek születhessen, elfogadható körülmények közé. Sajnos a II. világháború véget vette ennek a szociálpolitikai törekvésnek.
A nagyszerű előadás után aztán sok emlék került elő, hiszen a Jász Múzeum közönsége is ismeri ezt a kort, vagy van emléke ezekről a házakról, így a történeteket is át lehetett beszélni ezen az estén.
