Nagyszüleink iskolájának csodái
- Írta: Kiss Erika
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
Jászberényi tanítóképzés 100. évében színes, sokoldalú, érdekes látnivalókkal is várta az ünnepelt a vendégeket az elmúlt hetekben a Rákóczi úti épületében. Akik a gazdag képzőművészeti tárlatok csodáin túljutottak, és az első emeleti folyosó legvégén bekukkantottak egy nyitott ajtón, egy másik világba érkeztek. Egy olyan tanterembe melyben csodát láthattak. Egy elvarázsolt világot, ahol jórészt XX. század eleji, régi padokkal, térképekkel, eszközökkel felszerelt iskolai terem várta őket fekete táblával, krétával, térképekkel és olyan eszközökkel, amilyenek ma már csak múzeumban lehetnek.
A mai gyerekek már asztalok mellett székeken ülnek. Nem így volt ez régen, amikor az iskolai tanterem kettős padokkal volt tele. Egy-egy teremben a nagy fekete táblával és a tanári katedrával szemben 2-3 oszlopban voltak a padsorok, melyek egymáshoz szorosan illeszkedtek. Felső, kissé ferde lapjuk alatt volt egy polc, ahol az iskolatáska jól elfért. Ez régen nem volt nagyon zsúfolt, tolltartó, egy vonalas, meg egy kockás füzet, egy-két tankönyv fért csak bele, de nem is kellett több.
A mai gyerekek számára a tinta már ismeretlen, hiszen ezt is túlhaladta az élet. Régen a tollat - a pennát - bizony tintába kellett mártani, ami külön mesterség volt, mert a füzetben gyakran több volt a paca a sikeresen leírt szónál. A golyóstollat még nem találták fel. Még a hatvanas években is tintával tanultak meg írni a gyerekek az iskolában.
A különleges kiállítási teremben számos régi, talán 100 éves szemléltető eszközök, térképek is voltak, amit külön meg kellett csodálni. Volt, aki azt kérdezte mire jó ez az állvány. Mert mosdó-állvány lavórral, szintén előírt felszerelési tárgya volt egykor egy átlagos iskolai teremnek, de ma már a gyerekek erről sem tudnak semmit.
A főiskola 100. évfordulójára berendezett retró tanterem tárgyai igen gazdagon idézik a múltat a XX. század harmincas éveitől. E tárgyak nagy részét Macsi Sándor, a jászágói iskola egykori vezetője gyűjtötte és őrizte, s most a kiállítás sikere érdekében adta oda a főiskolának egy kis múltidézésre. Az ifjabbak nagy érdeklődéssel vették szemügyre a tárgyakat, melyeket még sose láttak, így a „Mi ez?” kérdés is gyakran elhangzott. Több esetben a szülők, de még a nagymamák is felvilágosításra szorultak. Egy régi filmvetítő „kilétéről” szinte versenyt is lehetett volna hirdetni, mert sokan nem is gondolták mit is rejt a fekete doboz.
Rolós tolltartója az ötvenes években csak a gazdagabb gyerekeknek volt, a többieknek csak egyrekeszes, egyszerűbb jutott, amibe sok ceruza, toll nem is fért. A tanítóknak viszont sokféle demonstrációs eszköze volt, a számokat, az összeadást és kivonást, a betűket, a szavakat, a ragozást azok segítségével, változatos módon tudták tanítani, és a számonkéréshez is használni.
Vitrinek őrizték a palatáblát, melyen a gyerekek megtanultak írni, s olyan apró eszközöket, melyek szintén a tanulást segítették száz évvel ezelőtt. Palatábla, fűzetek, bizonyítványok is sorakoztak a vitrinekben, melyek szintén a múlt titkait őrzik a régi iskolákról, a tanítás egykori módszereiről. Van ott biblia és különböző tintatartók és pennák, melyek szintén ismeretlenek a mai lurkók számára. Régi osztálynaplók is helyet kaptak a vitrinben, benne a sok jó és rosszabb jegyekkel, máig őrizve az egykori iskolások teljesítményét.
A teremben lévő térképek Magyarországot kétféleképpen is ábrázolják, van Nagy-Magyarország, és az 1920 utáni kisebb országunkról is térkép. Egy állvány sok, dróton lévő, mozgatható golyókkal szintén különleges eszköz. Bizony ezen tanultak számolni a kisiskolások, mert a zsebszámolónak, meg a mobiltelefonnak – ami ma már egyben okostelefon is – bizony se híre, se hamva nem volt még az 1970-es években sem. Viszont fejben számolni így is megtanult minden iskolás, Sőt, talán még jobban is, mint mostanában.
Színes történelmi faliképeket is felfedezhetünk e kiállításon. Így az egykori diákok Árpád – és a magyarok - bejövetelét a Kárpát-medencébe alaposan szemügyre vehették. Jász-Nagykun-Szolnok megyéről is láthattunk olyan térképet 1927-ből, mely még nem teljesen azonos a mostani megyével. Voltak bizony változások – de erről többet csak az idősebb látogatók tudhatnak. Viszont az időutazás, az iskolai emlékek felidézése, a tanítás, az oktatás régi korszakának emlékei nagyon is jól illettek a 100 éves főiskolai ünnepségek sorába.
