Évezredes titkok kutatói – a régészettudomány jászsági érdekességeiről

A régész 2016-ban kapott itt állást, és azóta több ásatás, kincsek „megtalálása” történt már a Jászságban. Számos barátra, segítőre is talált, mert a kincsek felkutatására többen is „elszegődtek” a környéken, olyanok, akik a tudományos irányítók mellett – a környéket jól ismerve – segítették, nem is egy alkalommal Gulyás András Zoltán munkáját. Elég itt csak a honfoglalás kori süvegcsúcs esetét említeni.

Az érdekes és szellemes előadásban szó esett arról, hogy mi is valójában a régészet, milyen tudományág. A múlt titkainak feltárását a 350 ezer évvel ezelőttől a XVIII. századig végzik a régészek. Társadalomtudományi és természettudományos feladat is, mert a leleteket környezetük vizsgálatával együtt határozzák meg, írják le. Munkájuk során a régészek regényes helyeken járnak, romokat vizsgálnak, meg telleket – pl. a Kápolna-halom - vagy éppen kunhalmok mélyét, vagy temetőket, amelyek sok információval szolgálhatnak egykoron itt él emberekről.

Munkájukhoz olykor légi fotózást is alkalmaznak, mert a terület elszíneződése sok mindent elárul a szakembereknek. Ha terepbejárásra indulnak szántás után, akkor az ekével kiforgatott töredékeket gyűjtik össze, azok nagyságát, korát, típusát is meg tudják határozni, de vannak műszereik is. A talajradar gyakran segít nekik. Ásatás előtt kutatófúrásokat végeznek, hogy csak ott dolgozzanak, ahol valami valóban előkerülhet a föld mélyéről.

Az előadás során kiderült, hogy vannak váratlan esetek, amikor „kincsekre” lelnek. Ám a tervásatás során tudományos kérdések megválaszolása a céljuk. Egyre gyakrabban kerül sor megelőző feltárásra – pl. beruházások előtt – amikor a humuszt gépekkel eltávolítják, s az alatta lévő területet kutatják meg alaposan. Ilyen volt nemrég, az Electrolux szomszédságában, a Konkoly-féle beruházást megelőző kutatás, ahol vagy 3500 éve itt éltek maradványaira, eszközeire találtak.

Gulyás András Zoltán elmondta, hogy a nagyobb útépítések során is rengeteg munkájuk van a régészeknek. Az autópályák építése előtt is sok leletre bukkanhatnak. Munkájuk fontos része a restaurálás, a feldolgozás, a nyilvántartás elkészítése, majd a publikálás sem hanyagolható el. Kulturális örökségünk megismerésének tehát a régészettudomány fontos része. A tudományos múlt 1777-ig vezethető vissza, a Nagyszombati Egyetemen ekkor már oktattak régészetet. Aztán a XIX. századtól az első múzeumok is megalakultak hazánkban, ahol ezen új tudomány is helyet kapott. Sőt, más tudományos eredmények ismeretében a régészet is fejlődhetett.

Gulyás András Zoltán a kutatások trendjeit is sorra vette. Volt időszak – az 1960-as-70-es években –, amikor leletközpontú szemlélet volt a meghatározó. A lelőhelyközpontú kutatás a mai korszak jellemzője. A különböző tudományágak fejlődése – pl. a genetika – pedig a régészet számára is ad segítséget, hiszen ma már a népvándorlásig vissza lehet vezetni egy-egy lelet történetét.
Szó esett a jászsági régészetről is. A Jász Múzeumban korábban Csalog Zsolt volt a foglalkoztatott régész munkatárs az 1950-es évek elején. Ám a történelemben visszautazva Hild Viktor neve is szóba került, aki a XIX. század végén élt itt, s ma úgy mondjuk, hogy „régiségkutató” volt.

Gulyás András Zoltán arról is beszélt, hogy a Jászságban is vannak a múlt titkainak lelkes kutatói, akik fémkeresőkkel járják a környéket, a homokbányákat, a terep felszínét vizsgálva, nem titkoltan megélhetési motivációval. Egy honfoglalás kori fejfedő, a süveg csúcsának ezüst dísze is így kerülhetett elő, majd tavaly a múzeumba, Hajzer Kálmán lokálpatrióta révén. Kerékgyártó Gyula – immár több évtizedes – tevékenysége is ismert, és rendkívül hasznos e téren, velük a jó barátság a számára nagyon fontos – mondta a régész.

Nemcsak a jászberényi homokbányák rejtenek titkokat, de a kistérség számos részén lehetnek régészeti leletek. Vannak helyek, ahol érdemes volna ásatni, de manapság főként a beruházások előtti munkákat kell elvégezni. Így kutatattak Jászfényszaru határában, az ipari park területén is. Gulyás András Zoltán szerint egy nagy régészeti topográfiát – pl. Kerekudvaron egy földvár van – is készíteni kellene. Számos lelőhelyről vannak információik, de azokat összefoglalva kellene pontosan rögzíteni, és a feltárásokat is ez alapján sorra venni. Szóval, sok „kincset” rejt a Jászság földje, melyekre kíváncsiak lehetünk mi, akik itt élünk, derült ki az érdekes és értékes előadás során.

Fotó: Banka Csaba