Helytörténet-kutatók találkozója

A Jászok Egyesületének tagszervezeteként létrejött közösség április 7-én tartotta első nagyobb, nyilvános összejövetelét, melyre egy elismert, tapasztalt szakembert Pejin Attilát hívták meg. A városi könyvtárban az új egyesület eddigi előkészítésének, szervezésének munkájáról volt előbb szó. Ám a nemrégen történt állami és helyi (jászberényi) kitüntetetteket – Faragó László fotóst, Jászberény díszpolgárát és dr. H. Bathó Edit múzeumigazgatót, a Magyar Arany Érdemkereszt új tulajdonosát is örömmel és nagy tapssal köszöntötték a jelenlévők.

Farkas Kristóf Vince az egyesület elnöke beszámolt arról, hogy az egyesület honlapja elkészült, s a tagok munkásságáról ott már sok információ található. Azt is hangsúlyozta, hogy újszerűen és sokféle módon szeretnék a Jászság múltját, értékeit bemutatni. Dr. Dobos László, az anyaegyesület, a Jászok Egyesülete ügyvivője azt mondta, hogy jászsági hagyományőrzésnek nagyon hosszas a múltja, s nagyreményű a jövője. Ezért is fogadták a csatlakozó új közösséget soraik közé.

A találkozó vendége, előadója Pejin Attila volt, aki a Zentai Városi Múzeum igazgatója. Meghívása nem volt véletlen, hiszen ő egy a témában nagyon hasznos könyvet szerzője. Ennek címe: A helytörténet-kutatás és –írás kézikönyve. A téma évtizedek óta igen kedvelt a magyarság körében, nagyon sokan foglalkoznak – nem hivatásszerűen is – helytörténeti kutatással. Ám nem könnyű eredményeket elérni, hiszen, mint minden más tudományos munkának, ennek is sok feltétele van.

Az előadó egy kicsit bemutatta Zentát, mely Szegedtől 50 kilométerre, a Tisza partján a Vajdaságban található. Kulturális központ és tiszai átkelőhely. A meghívás indokát pedig nem is nagyon kellett magyarázni, hiszen tudjuk, hogy Bácskát a XVIII. század során – a török pusztítás után – a Jászkunságból telepítették újra. Zenta is egy kiváltságos terület, kerület volt mintegy 100 évig. Van múzeuma, könyvtára, művelődési háza, történeti levéltára és az ezekhez kötődő baráti köre, valamint a helytörténetírásban fontos egyesülete is. Így a jászságiakkal szívesen vették fel a kapcsolatot.

Pejin Attila igen aprólékosan ismertette a helytörténeti kutatások területeit, tematikáit, és több buktatóra is rávilágított. Szólt a családtörténetek írásáról, a mese és a történelem szétválasztásáról. A Vajdaságban 1987 után igen nagy igény mutatkozott a falu, az iskola, vagy az üzem történetének feldolgozására, megírására. Erről már módszertani kiadványok is készültek. Hangsúlyozta, a tudományos kutatás módszereit a helytörténeti kutatások során is ismerni és alkalmazni kell. A beszélgetéssé szélesedett rendezvényen sok szó esett az eredeti források feltárásáról, a levéltári dokumentumok felkutatásról és feldolgozásáról, a témaválasztás jelentőségéről, szakirodalom, a források felhasználásáról, ezek elemzéséről, értelmezéséről is.

Élénk beszélgetés alakult ki a fórum keretében, hiszen a jelenlévők sokféle sajátos problémával találkoztak már munkájuk során. Pl. egyazon esemény többféle leírását hogyan is érdemes kezelni, melyik forrást, vagy melyik szerző közlését lehet hitelesnek tekinteni ma, a XXI. században. A kutatók felelősségéről is szó esett az eszmecsere során. Lehet-e, szabad-e egy negatív dolgot közölni vagy elhallgatni.

Az előadás és az ebéd után az egyesületi tagok a vendéget a Jász Múzeumba kísérték, ahol az itteni értékek őrzéséről, feldolgozásukról, a tudományos kutatások területeiről esett szó. A két intézmény közötti kapcsolat folytatásának esélyét is megvitatták a jelenlévők.

FOTÓ: Bugyi László Guriga