A homokbánya kincseiről – Honfoglalás kori leletek kerültek a múzeumba

Ez az alaptörténete annak a bemutatónak, melyet a Jász Múzeumban tartottak október18-án. Magyarországon egyedülálló, honfoglalás kori leleteket láthatott a népes közönség, és a történetüket is megismerhette. Az egyik vitrinben egy kis, fényesen ragyogó süvegcsúcs volt látható, a másikban pedig kisebb-nagyobb fémtárgyak.

A bemutatón az ősmagyarok jelenbeli hagyományőrzői is megjelentek korabeli öltözetben. Dr. H. Bathó Edit múzeumigazgató pedig köszöntötte dr. Fodor István régészt, a Magyar Nemzeti Múzeum címzetes főigazgatóját, aki a bemutatott leleteket már jól ismerte, tudományos vizsgálatukat is ő végezte, és most részletesen ismertette történetüket.

Olyan süvegcsúcsból, ami a Jász Múzeumba került, kettő van hazánkban. Az első Beregszászon került elő a XIX. század végén, a másik itt, a 21. század elején Jászberény határában. A honfoglaló magyarok a keleti világ kultúráját, értékeit, szokásait hozták magukkal, s itt a Kárpát-medencében kiteljesítették azt. Olyan sisakot hordtak, mint a szkíták.  A fejfedőjük csúcsban végződött. Erre a csúcsra helyezték a mívesen megmunkált, ezüst lemezből készített csúcsdíszt.  Nem nagy tárgy, 12 centiméteres, mégis óriási kincs, az évezredes magyar történelem becses darabja.  Dr. Fodor István szerint a tárgy 890 körül készülhetett, és hasonló tárgyak ismertek Európa más vidékén is.

A bemutatón a többi leletről is szó esett, ezek ruhadíszek, kengyelek, csikózabla, csiholó, nyílcsúcs. Két pénzdarab is van a most bemutatott kincsek között. Ezeket Milánóban verték és Lombardia királya, Berengár neve is látható rajtuk.  A honfoglaló magyarok csatáztak a királlyal, és ők győztek. E tárgyak kora a 10. századra tehető- mondta a professzor.

Persze nagy kérdés, hogyan kerültek ezek a kincsek napvilágra, s miként is történt a Jász Múzeumnak való adományozásuk.  E kérdésben Hajzer Kálmán volt illetékes, ugyanis ő tette a felbecsülhetetlen értékű adományt. A történelem iránt érdeklő fiatalember sok mindent gyűjt. Így került kapcsolatba olyan emberekkel, akik a Jászberény határában, a Nagykátai út mentén található homokbánya kincseit már régóta szorgalmasan gyűjtögették, s azokat gyakran értékesítették is. Hajzer Kálmán hol pálinkáért, hol apróbb ajándékért „vette” a tárgyakat. Az önkéntes „kutatók” többször kínáltak fel számára kincseket. A süvegcsúcs így került hozzá.

Hazánk földjében talált kincsek a magyar állam tulajdonát képezik. Jól tudta ezt a történelmet szerető és a törvényeket tisztelő Hajzer Kálmán is. Így az ő jelzése nyomán a megyei múzeum régészei – mivel a Jász Múzeumban abban az időben nem volt régész szakember - is végeztek a homokbánya területén kutatást az elmúlt években, de sajnos nem találtak semmit. A kincskeresők is dolgoztak, de kitudja mikor találtak olyan tárgyakat, melyeket csak sok évvel később értékesítettek.

A jászberényi múzeum azonban egy éve kapott egy régész munkatársat, Gulyás András Zoltán személyében, s Hajzer Kálmán adományának darabjait is gondjaira bízták. Azt is megtudtuk, hogy régészeti szempontból van sok kutatható terület a Jászságban, így lesz munkája bőven ezután is.

A honfoglalás kori, páratlan leletek bemutatóján dr. H. Bathó Edit köszönetet mondott Hajzer Kálmánnak azért a lokálpatrióta cselekedetért, hogy a leleteket a Jász Múzeum számára átadta. Ez a tett példaértékű és követendő. A múzeum 2018-ban jászsági régészeti kiállítást is tervez, így most bemutatott tárgyak abban is helyet kapnak majd. A süveg csúcsdíszét azonban ideiglenesen egy tárlóban a látogatók megtekinthetik már most is.