A táblák titkai és üzenetei a főiskolán
- Írta: Kiss Erika
- Betűméret Betűméret csökkentése Betűméret növelése
A gyönyörű, 1930-ban létesített főiskolai épület is „ünnepelt” a jászberényi tanítóképzés századik évforduló kapcsán. A főkapu mellett két tábla kapott helyet, melyet november 24-én, a centenáriumi ünnepségsorozat alkalmával avattak fel.
Az egyik, nem régi tábla azt hirdeti, hogy az intézmény immár az Eszterházy Károly Egyetem Jászberényi Campusaként működik. Erre a táblára a patinás egri anyaintézmény sziluettje is rákerült, melyet Máté György szobrászművész, a jászberényi intézmény tanára, jeles szobrász készített. A másik táblán pedig azt örökítették meg, hogy Jászberényben éppen 100 éves a tanítóképzés.
A főiskolai ünnepsorozat e táblák avatásával kezdődött, ahol Szabó Tamás Jászberény polgármestere mondott büszke köszöntést, hiszen az intézmény léte, működése nagyon fontos a város számára immár 100 esztendeje, töretlenül. Mező István református lelkész és Taczmann András katolikus diakónus pedig Isten áldásáról is biztosították Varró Bernadett dékánt és a jelenlévő ünneplőket.
A századik születésnapi rendezvénysorozat sok érdekességet kínált. Az 1930-ban a Rákóczi úton megépített kétemeletes, pompás épületben történtek kisebb felújítások. A díszteremben – melynek neve régóta Apponyi Terem - nagy munka folyt hetek óta, új festéssel, a díszítésekkel együtt megszépítve várta a jubileumi ünnepséget. Ez alkalommal a terem felső részében még az építéskor, 1930-ban elhelyezett három tábla is „színre lépett”. Ezeket ugyanis sok évtizede már textilborítás fedte. Olyan feliratot tartalmaznak ugyanis, melyek nem voltak „kedvesek” az 1945 utáni korszak szellemiségét alakítók számára, hát elfedték. Szerencsére nem távolították el azokat. Így most is ott vannak, s a feliratuk ismét olvasható.
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában! Ámen.
Az épület 1930 készült, s az akkori korszellem jegyében került e három sor a díszterem falára. Az 1920-ban megcsonkított Magyarország szellemiségét, vágyát, törekvését tükrözi a felirat. Az 1921-ben, országosan meghirdetett pályázat nyertes szövege ez a három sor. S utána nemzeti imádsággá lett, az iskolás gyermekek is tanulták, tudták ezt, s az imádságok végén e három sor is mindig elhangzott. Sőt, énekelni is lehetett, mert meg is zenésítették egy hosszabb változatát. A Horthy-korszak szellemiségét tükrözte mindenképpen.
Aztán a történelem kereke fordult, óriási változások következtek 1945 után. A tanítóképzés szellemisége is változott. Így a díszterem tábláit letakarták. Szerencse, hogy maradhattak, nem távolították el azokat, csak takarót kaptak.
A díszterem ez évi felújítása során ezeket a táblákat is szépen letisztították, s most ismét olvashatja a felíratott bárki. Mert hinnünk ma is kell abban, hogy hazánknak van jövője, s benne az oktatás szerepe mindig is a legfontosabbak között lesz.
