Testközelben egy személyes film zene is, egy személyes zene film is, és ott van még a filmzene, ami újabb kérdéseket vet fel. A testközeli élmények rákérdeznek a húsra, a csontra, a vérre, mert a szívben nem lakik semmi és senki, de hisszük. Kun Tibor Tarantinóról és Kundóriról egy lapon.
Mi a közös az áldozatban, Ozzy Osbourne-ban és az Iron Maidenben, hangzott el a kérdés az egyik helyszínelő szájából az egyik helyszínelős sorozatban. A nehéz fém, jött azonnal a válasz. A heavy metal, magyarázom, a gyengédebb zenéket, talán épp a musicaleket kedvelők, és a tisztánlátás miatt. Az nem látszott tisztán, hogy az elhunytból egy balta állt ki, vagy sok golyót kapott.
Jó zenéknél és jó szavaknál melegedni nagyon cool. Mert, persze, hogy szeretjük ezeket a zenéket, dalszövegeket, de lehet, hogy nem is őket, hanem az időt, ami velük ment el, és „ezt senki nem dobja könnyű kézzel a kukába, mint a vak kismacskákat, bekötve a zsákba”. És kegyetlenül melléjük dőlt a június végi hőség, amely elöntötte a jászberényi Margit-szigetet, a VI. ZagyvaParty Fesztivál helyszínét is.
Néhány énekesnő kivéreztet a hangjával. Máskor az is nagyon elég, ha valaki úgy énekel, mintha irgalmas nővérként tapintaná pulzusomat, vagy éjszakás műszakban oltaná rám a villanyt. A bossa novát nem irgalmatlan nővéreknek találták ki.
Vagy a régi a minden? Sztevanovity Zorán néhány héttel a hetvenhetedik születésnapja után koncertezett ismét Jászberényben. De nála kérdésként sosem merül fel, hogy hány éves, mert minden Zorán-produkció időtállóan és tisztességesen rozsdamentes.
A vendég zenét rendel, a zenész meg eljátssza. Így megy ez a bárokban, a presszókban, a kávéházakban, ahol a fényből hátrább lépő muzsikus-iparos egyetlen dolga a szimpla szórakoztatás, vér és veríték nélkül. Nehéz ügy. De a jazzistákra nem jellemző, hogy bekiabálásra kezdenének valamibe. Sárik Péter jazz zongorista triója viszont már a harmadik Jazzkívánságműsor-albumát jelentette meg 2018-ban, amelyen közönségkedvenc magyar pop-rock dalokat játszanak jazzesítve, Falusi Mariann énekhangjával „megvastagodva”. Ezt a lemezt hozták el Jászberénybe, a mozi nagytermébe, a márciusi nemzeti ünnep másnapján.
Él bennünk egy pátoszos kép az 1848-49-es forradalom és szabadságharc elszánt hétköznapi hőseiről. De mi van azokkal, akiket nem hatott át a forradalmi hangulat, akik ahelyett, hogy megfogták volna, inkább messziről elkerülték a fegyvert? Egyáltalán: el lehetett-e kerülni a gyilkolást? Voltaképpen mi történt az egyenruhába bújtatott emberekkel a szabadságharc leverése után? A guerilla – vélemény.
Eric Clapton volt az eredeti gitárhős. Clapton előtt a gitárosokra csak úgy tekintettek, mint az énekes mögött álló zenekar egyik tagjára. A rajongók nagy részének fogalma sem volt róla, ki hogyan játszott. Aztán jött Eric Clapton, és rombolóan jó játékával a rockkorszak egyik legnagyobb hatású gitárosává vált. A rock és a blues fúzióját megteremtő, gördülékeny, energiával és érzelemmel teli szólói, gitározásának szépsége és ereje miatt - miközben mindig kerülte a gitárhős pózt, csak zenélni akart - elhalmozták egy kamionnyi díjjal, elismeréssel, és ehhez társult a közönség máig nem múló szeretete.
Röpke, akár egy röpdolgozat. Papír és ceruza helyett képzett kezekből etetett elektromos hangszerekkel és égben lebegő énektémákkal dolgozta le azt a jazzkoncertben röpkének mondható egy órát a héttagú Balázs Elemér Group, két nappal karácsony előtt, a mozi galériáján. Egy óra eltelte után csendben véget vetettek a zenének, és hazamentek a zenészek. Öt éve, 2013 nyarán, a második JazzBerény szigetes buliján hosszabban feledkeztek bele egymásba és az éjszakába.
